December folyamán a függetlenség kivívása szempontjából kulcsfontosságú események harmincadik évfordulóiról emlékeztek meg Szlovéniában
Borut Pahor szlovén államfő, az első szlovéniai szabad választásokon győzedelmeskedő Demos-koalíció megalakulásának 30. évfordulója alkalmából 2019. december 2-án elmondott beszédében kiemelte, „a független szlovén államiság elérésével kapcsolatos nemzeti egység nem a semmiből keletkezett”. Az elnök védnökségével az államfői hivatalban megtartott ünnepi rendezvényen részt vevők a függetlenség kivívásával kapcsolatosan elsősorban a szlovén pártok közötti párbeszéd jelentőségét emelték ki. Felszólaltak többek között a Demos egykori elnökségi tagjai, Hubert Požarnik és Matjaž Šinkovec is. Požarnik beszédében hangsúlyozta, hogy a Demos programja nem egy szűk csoport programja volt, s hozzátette: „annak sikerét az állampolgároknak, a Vatikánnak és a szlovén függetlenséget elismerő államoknak kell megköszönni”. Az egykori politikus kiemelte, hogy a Demos célja nem a revansizmus volt, és rámutatott, hogy „a függetlenedés nem történhetett volna meg ilyen könnyen és viszonylag fájdalommentesen, ha abban nem vesz részt a szlovén baloldal”. A többek között a Demos név kitalálójaként is ismert Šinkovec elsősorban a szlovén történelem ezen sorsdöntő időszakának hangulatáról beszélt, kiemelve, hogy „a Demos tagjai nem voltak tudatában annak, hogy történelmet írnak, s kissé naivak is voltak”. Az egykori politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a szlovének ekkor a történelem során először lettek egységesek, s hozzátette, reményei szerint nem utoljára. Pahor elnök hasonló gondolattal zárta az eseményt: kifejtette, hogy „a politikában sosem volt annyi párbeszéd, mint a Demos idején”, amit viszont a mai szlovén politikában hiányol.
„a független szlovén államiság elérésével kapcsolatos nemzeti egység nem a semmiből keletkezett”
Szlovéniában különféle rendezvényekkel, konferenciákkal emlékeztek meg annak az eseménynek a harmincadik évfordulójáról is, hogy a szlovén hatóságok 1989. december 1-jén megakadályozták a szerb tagállami vezetés, azaz Slobodan Milošević támogatói által Ljubljanába szervezett tüntetést, melynek célja a szlovének „igazságról” való tájékoztatása lett volna. 1988-ban és 1989-ben nőtt a feszültség az alkotmányaik módosításán dolgozó jugoszláv tagköztársaságok között. A legkomolyabb probléma a szerb tagköztársasághoz tartozó Koszovó autonóm tartományban alakult ki, a szerb vezetés pedig ezzel kapcsolatosan szerette volna „tájékoztatni” a szlovéneket – a szlovén kommunista vezetést ugyanis hevesen támadták, mivel az szerintük részrehajló volt a koszovói albánok iránt. Az esemény a szlovének „emlékezetébe égett”. Jurij Hadalin, a Ljubljanai Modernkori Történeti Intézet (INZL) kutatója, az 1945 utáni szlovén és jugoszláv politikatörténet egyik legjobb ismerője a december elején vele készített interjúban ezzel kapcsolatosan elmondta, Jugoszláviában a nyolcvanas években lassan változni kezdtek a dolgok. Meglátása szerint a gazdasági válság következtében kevés hiányzott ahhoz, hogy az országot a nemzetközi pénzügyi szervezetek irányítása alá helyezzék. Esett az életszínvonal, a boltokban áruhiány keletkezett. Közben a föderációban két elképzelés alakult ki: a miloševići centralista és a Szlovénia és Horvátország által képviselt, a tagköztársaságok nagyobb belső önállóságát pártoló koncepció.
A szlovén függetlenedés szempontjából kulcsfontosságú eseményeken megemlékeztek az életének ötvennyolcadik évében nemrég elhunyt David Tasićról, a Mladina lap egykori újságírójáról is, aki a nagy jelentőségű 1988-as, ún. „JBTZ-per” (mely nevét a perbe fogottak, azaz Janša, Borštner, Tasić és Zavrl vezetékneveinek kezdőbetűiről kapta) egyik vádlottja volt. Tasićot a jobboldali Szlovén Demokrata Pártot (SDS) jelenleg is vezető Janez Janša egykori szlovén miniszterelnökkel, Ivan Borštnerrel és Franci Zavrllel együtt állították hadbíróság elé, és ítélték börtönbüntetésre a hadsereg titkos anyagaival való visszaélés miatt. Az ügy azzal robbant ki, hogy a szlovén titkosszolgálat emberei 1988 áprilisában Janšánál titkosított katonai dokumentumokat találtak. Az iratokra a hatóságok akkor bukkantak, amikor arra keresték a választ, miként kerülhetett nyilvánosságra a szlovén kommunisták első embere, Milan Kučan beszédének tartalma, mely a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 72. ülésén hangzott el. A négy elítéltet 1989 augusztusában feltételesen szabadlábra helyezték. Igor Omerza publicista, a „JBTZ-perről” írt könyv szerzője a David Tasićról írt nekrológjában kiemelte az elhunyt jóságát, igazságérzetét, béketűrését és az emberi jogokért való határozott kiállását. Emellett leszögezte, hogy olyan újságíró volt, aki „a dolgok mögé látott, s tette ezt olyan időszakban, amikor ehhez rendkívül nagy bátorság kellett”. Twitter-bejegyzésében Janez Janša Tasićot „az 1988-as és 2014-es szlovén tavasz hősének” nevezte, szintén kiemelve az elhunyt emberi nagyságát. Franci Zavrl megemlékezésében Tasić jó értelemben vett naivitását, emberi tisztaságát és becsületességét, valamint bátorságát emelte ki.