A hosszú 20. század során Rijeka/Fiume városa számos átalakulást élt meg. Kezdetben az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországának kikötője volt, majd szabadváros, azután D’Annunzio Carnarói Olasz Kormányzósága lett, ezt követően Olaszország, majd Jugoszlávia, végül Horvátország kebelezte be. A tanulmány Wendy Pullan (2011) határvidéki urbanizmus koncepciójára építve vizsgálja a város építészeti átalakulását. A fogalom azt igyekszik leírni, ahogy a különböző szereplők az épített környezettel kapcsolatos gyakorlatok által igyekeznek az államiságot biztosítani a periferikus területeken. Jelen tanulmány az 1945 és 1960 közötti időszakra fókuszál. A második világháború során károkat szenvedett újjáépítésére vagy újjá nem építésére vonatkozó döntéseket, valamint az 1943-ben épült Mlaka fogadalmi templom lerombolását vizsgálva kutatja, hogy milyen kapcsolat volt várostervezés és az új állami keretek megszilárdítása között ezen a határvidéki területen. A városképi átalakulás időben egybeesett a demográfiai helyzet megváltozásával, hiszen a korábban itt élő olasz kisebbség távozott, miközben Jugoszláv és olasz vendégmunkások érkeztek távolabbi területekről. A tanulmány kitér a helyi és állami szintű gyakorlatok közötti feszültségekre is.
Kulcsszavak: Osztrák-Magyar Monarchia, Rijeka, emlékezet, interetnikus kapcsolatok, város, identitás